avagy Örökzöld Péniszjog
A világban léteznek olyan "férfi"megállaposádok "férfi"barátok között, hogy az egyik a másik nőjére nem hajt rá, - ami teljesen magától értetődő civilizarotikus/kulturális normatörvényként fogaDANDÓ el - DE még abban az esetben SEM, ha egy párkapcsolat tagjai már nincsenek együtt.
Pfffffffffffffffffffffffffffffff.
Hány évesek vagyunk? 14? E ponton esek ki, és üzenem minden férfinek, hogy dugja - HOPPÁ! - el a nőjét ha a nője boldogtalan mellette, mert megyek a csajért. Mivel nem egyszer találkoztam már a fenti "a csajom akkor is tabu, ha már nem a csajom" hímsoviniszta kölyökszemlélettel, ezért az alábbiakban kifejtem, miért tartom ezt a szemléletet látens (?) nőgyűlöletnek IS.
First of all - I am the first to fall -, a szex, bár remek tréfa, alapvetően egy ególegenda. "ÉN fogok dugni, és a dugás aktusával egyszersmind péniszjogot formálok erre a nőre, aki ilyen vonatkozásban a jószágom. ÉN adekvát vagyok RÁ." Szóvicc szándékolt.
Talán az egyik legérdekesebb és leginkább elhallgatott, a nyilvános artikulálatlanság állapotában tokosodó férfiegójelenségről beszélhetnők ennek kapcsán, e közös elhallgatásnak az oka pedig az, hogy minderről egyetlen egóvezérelt férfi sem mer beszélni: csúcstabu. Azért csúcstabu, mivel mindegyikük kivétel nélkül, testületileg van beszarva tőle. A félelem a felszínvizsgálat vonatkozásában racionális, mert a még-gyerekférfi lelke irányítani szeretne, - mert azt hiszi, attól lesz tökös férfi - a felnőtt férfi pedig már régen tudja, amit sejt az egész férfiétosz: hogy a férfi hatalmatlan a női hatalommal szemben, mivel egy férfi szívét KIZÁRÓLAG egy nő tépheti ki.
Még a nagyon közelinek gondolt - valójában közelinek TÉVEDETT, és a legtöbb ilyen esetben őszintétlen bratyiskodásra épülő férfi"barátságokban" sem vetődhet fel egy "rendes" férfiben, - már akit "rendesnek" ismer el az ilyetén szub-optimukokat jóváhagyó és kultiváló férfiközösség - hogy a VOLT barátnője mással feküdjön le, de HÁT hogy még a "közeli barátjával"!! Attól minden egóvezérelt férfi - azaz gyerekférfi -pszichó lesz, ha a régi barátnőjének időszerű romantikus újrakörnyékezése kerül napirendre, e megrökönyödöttség oka pedig az, hogy ezek a férfiak, mint mindjárt rámutatok, mesterfokozatú képmutatók, illetve feketeöves egóromanticisták, akik romantikájának homlokterében így persze egyáltalán nem a nő, és a nő elégedettsége, hanem saját egóik - azaz félelmeik és vélelmezett jogféltéseik - imádata áll.
Az egész megállapodás csúcshipokrita jellegét remekül mutatja, hogy minden új párkapcsolat SZÜKSÉGSZERŰEN péniszjogtörlésre/péniszjogsértésre épül.
Mivel péniszjogot a férfi nem követelhet, hanem a nő adhat.
A férfibarátom, aki most elvárná, hogy ne zónázzak rá a volt nőjére, - tiszteletben tartva e barátom időtlennek egymáshazudott sunciprivilégiumát - bizony ugyanúgy valaki péniszjogát sértette meg, amikor udvarolni kezdett ennek a nőnek. Érzitek a képmutatást? "Persze, persze, szent nő, szent nő, de ha én akarom, az azért más." Nem más, mert minden kezdő férfi ugyanúgy van magáért meghatódva, mint te, ezért az önmagunkért való meghatottságot kell elengedni. Ha érvényesülne e gyerekférfiak hülyejátéka, akkor soha nem lehetne egyetlen párkapcsolat sem a világon, mert mindig lehetne egy férfi, aki méltatlankodik, hogy most éppen nem ő van annál a nőnél műsoron. Van egy másik, kapcsolódó férfiideológia, és klasszikus guilt trip - bűnbánat túra, melyre egyik férfi hívja meg a másikat, és mely ezt tartja: "Hát annyi nő van, tényleg muszáj neked a volt nőmre hajtanod, aki nekem még kell??" E kérdés kérdezője ugyanúgy péniszjogdeklarálást végez, mert a sajátját legitimnek ÉS időtlennek érzi, de egyszersmind itt sül be a mutatvány, mert az egóvezérelt férfi CSAK A SAJÁT péniszjogát ismeri el. A barátom az imént azt kérdezte a kérdésével, hogy miért vagyok olyan szívtelen, hogy nem hatódok meg érzelmi alapon a kukikájától. Sima regresszív végőrület. Mert persze péniszjog nem létezik. A férfitársadalom nagy része által osztott hülyejáték és téveszme az egész elképzelés, amire a nőtársadalom egyébként sosem hederített/hederít/fog ráhederíteni. Maximum ellened fordítják ezt az öngratulatív téveszmédet, hogy megértsd, hogy vége. Lásd a szerintem kicsit overrated True Detective félrebaszós jelenetét, milyen érdekes, hogy kivel csinálja a nő. És milyen érdekes, hogy a férfi, akit a nő megbüntet, az persze iktak minden bokorban.
Ezek azok az okok, amiért minden férfi péniszjogdeklarálását elvetem, - mert nincs más felnőtt választás - mivel én sem formálok péniszjogot egyetlen nőre sem. Vagy ad egy férfinek punciprivilégiumot egy nő, vagy nem. Kettőjükre tartozik. "De a kérdést hogy merted feltenni az ÉN volt nőmnek??" Megint a péniszjog kampányol. Hát hogy mertem volna nem-feltenni, ha egyszer tetszik, ÉS a VOLT nőd? Szóval, egyrészt csak a kezdő férfiak tartják számon a péniszjogot, mert a nők mindig is azt szereztek meg, akit akartak, az egész péniszjogosdi ennek a törvénynek az ellenkompenzálására van kibénázva férfiszorongásból és regresszív pinaféltésből, - anya, ne hagyj el! - másrészt, láttuk már az egész modell álságosságát, és hogy hogy tenné lehetetlenné a párkapcsolatok kialakítását, ha betartanánk ezt az ostoba szabályt, amit egyébként még azok sem tartanak be, akik azt hazudják maguknak, hogy ők pedig megbízható, bötyárbecsület faszagyerekek, akik ÁM betartják, és gazembernek tartanak minden péniszjog"sértőt" - lásd a példámat. "HOGY udvarolhatsz a volt nőmnek?" Úgy, hogy a volt nőd már akkor is valaki volt nője volt, mikor a volt nőd veled volt. Egy fasszal, vagy a faszoddal beszélgetek?
Szóval, ennek az időtlen pszeudodilemmának a megfejtése pedig nagyon egyszerű, csak éppen egómentességet követel. Ha a barátom vagy, és romantikusan akarsz zizegni a volt barátnőmmel, és a volt barátnőm IS AKARJA, akkor ki vagyok "én", hogy ezt megakadályozzam, vagy nehezményezzem, vagy hogy bármely módon is közétek álljak? Egyszerűen benne sem vagyok a loop-ban, mert ez a TI loop-otok. Jó esetben ennyi lenne hát a megfejtés. Miért FÁJ oly nagyon MÉGIS? Mert ahol FÁJ, ott lakik az egód, Ferikém. Nem csak tudta, de látja is mindenki.
Itt rögtön érdemes felhívni a figyelmet e férfigyermek-barátok közti férfigyermek-megállapodás egy hallgatólagos záradékára:
"Azért nem hajtasz a VOLT nőmre, és én sem a tiédre, mert BARÁTOK VAGYUNK. Ezt ADJUK egymásnak, hogy hátbaveregetlek téged, és te engem, amiért suttyomban konstans, közös privátrettegéseink vannak attól, hogy a férfiegóink által titokban MÁIG kizárólagosnak reménykedett, egykori nőhozzáférésünk - magyarán: péniszjogunk - talán tényleg érvényét veszti, dacára annak, hogy már régen érvényét vesztette, de ezt persze nem mondjuk ki sem egymásnak, magunknak meg aztán FŐLEG nem, hiszen a megállapodásunk elsődleges kedvezményezettje az aggodalmaskodó férfiegónk. De egymás férfiegójának dicséretéért - tehát ultimately, a sajátunkért - megállapodunk benne, hogy egykori nőhozzáférésünk, péniszjogunk talán megújítható lesz egyszer (mert titokban azért ránk vár Az a Nő ám, de az összes többi is, evidens, nem?) és hagymázas egódicséretünket mint bajtársias értékdemonstrációt, mint derekas faszagyerekséget fogjuk egymásnak prezentálni. Dealség?????????,,,"
Notifikáljuk ráérzéssel és nettó pókerpofával, hogy ezzel a silány "érték"választással - és ez a választás az egóvezérelt férfiak között bizony nagyon gyakori - egycsapásra van megfosztva a nő a saját voltaképpeni döntési terének megismerhetőségétől, hiszen a záradék értelmében a megalkuvó férfi"barát" nyilván azért nem hajt a másik férfi volt barátnőjére, - mely nőt a közös megalkuvást ajánló férfi szentjószágának ismeri el, cserébe azért a viszontjogért, hogy kijelölhessen ő is egy szentjószágnőt magának a férfitársak előtt - hogy ezzel növelje az eredeti hím nőhozzáférésének, péniszjog-megújíthatóságának esélyét. "... HA majd egyszer esetleg ő és én ÚJRA ...", - ez a legklasszikusabb és legörökzöldebb férfiególegenda, és nem létezik férfi, aki el ne énekelte volna már ezt a dalt a kedvenc ősnőnek. Ez egy rettegés-fail-safe, aminek azért hajlandó szubmittálni egy gyerekférfi, hogy az ugyancsak rettegő kollaboránsoktól CSERÉBE ő is megkapja ezt a szuprailluzórikus viszontszolgáltatást.
Bocs, hogy kipukkasztom a buborékot, DE. Ha férfiként attól fosol, hogy elveszted a nőt, akkor már e félelem keletkezése ELŐTT elvesztetted, VAGY meg sem volt neked soha. Take your pRick.
Mivel ennek felismerésére a gyermekférfiak még vagy képtelenek, vagy csak nem tudják ezt az igazságot komfortosan megemészteni, - köszönhetően a titáni, félelmekből és szorongásáriákból szőtt egótevékenységnek - ezért egy cserealapon működő szolidaritástevékenység/szolidaritásautomatizmus zajlik közöttük. A - csúnya rámutatással - "nagy átlag" férfiklikkeződések egy belső kocsmajátéka ez, melyet a "peer pressure" - társnyomás/társösztönzők - hatására tartanak be, és mely betartásával a nő-férfi szociális dinamikák voltaképpeni optimumlehetőségeit IS szennyezik/inflálják.
Mert hát: "Miféle barát vagy te, hogy ráhajtasz a barátod szentjószágára?" Ja kérem, micsoda hímsovén egóvircsaftot folytat az, aki szent jószágaként követel egy autonóm, teljesen valid nőt? Egyszóval alantas szinten és nagyon alantas anti-motivációk mentén zajlik e játék, jóllehet a résztvevő férfiak magukat rendszerint igen fejlettnek tartják, pusztán a megállapodás ténye/"leleménye" miatt. Ugyanakkor nem kevesebb, mint afféle passzív-, nemhogy megtűrt, hanem dormánshelyeselt nőgyűlölet is egyben ez, mert kommodifikálva - jószágosítva - van a nő a megállapodás által, és mint láttuk, meg van fosztva attól az egyébként neki JÁRÓ JOGTÓL, hogy megtudhassa, ha egy férfinek tetszik, illetve, hogy egy férfit kerek-perec visszautasíthasson, ha már volt olyan balga/tökös az a férfi, hogy bepróbálkozzon. Bár mondok valamit - ha ennek a nőnek olyan pasasok között kellene válogatnia, akik még azt sem merik megmondani annak a nőnek, hogy: "KÖLLESSZ!", akkor olyan SOK jóból szerintem nem marad ki az a nőanyag.
Állításom így az, hogy ha férfitestben ilyen gyerekségekkel szórakoztatjuk egymást, akkor nem felnőtt férfiak, hanem spirituális pondrók vagyunk. Mert ez óvodabarátság. Kocsmai bratyulás. Ez a szerződés semmi másról nem szól, mint a résztvevő férfiak bizonytalanságterhes egóiról és spirituális beszartságaikról, de ez csak a paradoxfelszín kérem, mert az egész megállapodást áthatja az a fajta, olyan hétköznapi nőgyűlölet, amit szerintem a férfiak túlnyomó része talán észre sem vesz, bennük fel sem vetődik. A füle, ahogy láttuk, már innen is látszik e mizoginisztikus tendenciának, ínyencek már érzékelik is. Ha nem érzékeled, akkor te is hülyegyerekférfi vagy, de nem baj, a végére érted majd. Figyelem! Én nem vagyok különleges, amiért látom ezt. Te is látni vagy képes, ha hiteles módon nem-magadra figyelsz.
Mire alapozom hát, hogy a szemléletben jelen van a nőgyűlölet? Amikor egy párkapcsolat tönkremegy, és a férfi valamelyik barátja szeretne közeledni a nőhöz, több dolog történik egyszerre. Egyrészt a tönkrement párkapcsolat fundamentálisan éppen tönkre van menve, hiszen éppen ezért történik a szakítás. Cool design!
Tehát a megállapodás első részét - ami egy törvényként tartaNDÓ szociális szupertabu, jelesül, hogy nem avatkozunk más emberek ÉLŐ párkapcsolatába - semmiféle sérelem nem éri. Hogy meddig él a párkapcsolat? Természetesen addig, amíg a párkapcsolat résztvevői közül azt mindketten akarják, és ebbe senki sem szólhat bele.
Én egy lágyszívű ember vagyok, és ezzel együtt kell arra az egyetlen, szerintem tartható álláspontra helyezkednem, hogy nekem teljesen mindegy, hogy a párkapcsolatod vonatkozásában férfiként a barátom vagy-e, vagy idegen. Mindenki valaki exe. BARÁTNAK lenni annyit jelentene, hogy el tudná egy férfi fogadni, ha egy barátjával fekszik le a volt nője. Ha boldogtalan melletted a nőd, és otthagy, - tehát már nem a nőd, hanem az exed, mert otthagyott téged - dugd el a nőt, ha még hozzáérthetsz, mert ha nekem a volt nőd autentikusan tetszik, akkor ezt jelezni fogom, és semmi kifogásom nem lesz, ha ezt te teszed meg, és én vagyok az ex. Mert ezek nem lényegi dolgok. Ezek egódolgok.
NEM azért megyek az exedért, mert szemét vagyok. Hanem mert ha az exed autentikusan tetszik nekem, akkor nincs más felnőtt választásom, minthogy megmondjam neki. És neki meg kell tudnia, hogy ilyen típusú érdeklődés van iránta, mert ez neki jól esik. A nő visszautasítani legalább annyira szeret, mint igent mondani, trust me. Valamirevaló férfiként nincs más felnőtt választás, mint elfogadni a női döntéseket, de felnőtt férfiként felelősek vagyunk azért, hogy belső világainkhoz hűen prezentáljuk nyilvános érzéseinket más szentienciák - női/férfi - felé. Felnőni ennyit jelent, addig csak mismás van. És ennek folyománya közben annyit IS jelent, - és ez még fontosabb! - hogy azon sem sértődünk meg, ha valaki más is ugyanezt teszi és cselekszi. Nincs más szeretetteljes mód, ahol a tudatevolúció kifejeződjet. Nem a szex az elsődlegesen fontos cucc az egészben, hanem a spirituális léptékű hozzáférés lehetőségének el-nem-vetése, és EZ lenne a faszagyerek szolidaritás.
Minden más egóönbuzulás lenne, csak gondold végig! A nap végén ki kell jelentenünk, hogy felnőni annyit jelent, hogy nem leng nálunk ki többé a metronóm, ha valaki mással érzi magát jól az exünk. "Az exÜNK." Mintha ettől még valami jogkövetelésed lehetne azon az autonóm lényen. Erről szól ez az egész tapasztalatfelület, és a híres narratív/filmes jelenetek, amikor a férfi emészti magát, - a Dupla Dinamit jut eszembe Zsanklóddal - hogy mással van a nője. Elkerülhetetlen lesz, hogy az exÜNK mással feküdjön le, - nyugóca, a végére technikailag már nem a te exed lesz, har!har!har! - mert azért az exünk. SEE?? Meglehet, elkerülhetetlen LEHET az ilyetén egóraoltások nyomán feljajduló egónyöszörgés, de csak addig, amíg még azt a téveszmét költjük magunknak férfitestben, hogy mi titokban - ha! - kurva különlegesek vagyunk ám, csak rajtunk kívül ezt még senki nem vette észre. A probléma az, hogy az egóvezérelt férfinek legjobban saját maga, és nem a nő tetszik. Különlegesek vagyunk, mint mindenki más, hogy a klasszikust idézzem.
Ha a férfiak látnák, hogy hány nőfej bólogatna - rossz az, aki rosszra gondol, fújdeegyszexistavagygyézé! - helyeslően kíméletlen, de szerintem teljesen tartható észleleteimre, - mert ezeket tudja minden férfi, csak 90iksz %-uk be van szarva tőlük - nagy-nagy csodálkozás lenne. Tudom, hogy egy olyan férfi számára, aki még a fizikai halhatatlanság téveszméjével üti kedvenc privátfantazmagóriáit, - tehát nem nőtt fel még - szerinte én őrült vagyok, és nem tudom, mit beszélek. Szerinte meghökkentő, hogy milyen szenvtelenséggel vetem el a bajtársias, "Igazi Férfibarátságok" - valójában hülyegyerekbarátságok - általa tartott támpilléreit. "Oltárravizelő!" Az én olvasatomban nem létezik nemekre bontott barátság, ha pedig az olvasóéban igen, akkor közlöm, hogy ott lakik az olvasó egója.
Say "Hello!" to the little devil for me!
Figyuláljatok, jön a covert mizoginisztikus tendencia leleplezése!
Az állításom tehát az, hogy nem vagy felnőtt férfi, amíg olyan elvárásaid vannak egy "barátod" felé, - egy másik férfigyerek felé, aki osztja a bizonytalanságaidat - hogy ne feküdjön le az exeddel, még annak ellenére SEM, haaaaaaaaaaaaaaaa ...... HA AZ EXED IS AKARJA. :D
Láttátok? Egyetlen pillanat alatt előhalásztuk a borzalmas nőgyűlöletet az egyenletből, hogy teljes undormányvalójában mutatkozhassék, minden látogató - helló, pervi!! - okulására. Az említett "szorongóférfigyerekekvagyunkjajjaj" szerződés záradéka ugyanis TESZ RÁ, hogy a nő elfogadná-e a nő exének barátjának - ez ilyen lett - közeledését.
"A nőnek annak csak ne legyen szava, hanem nekem, nekem, nekem, nekem legyen hozzáférésem mindig ahhoz a nőhöz, érvényesüljön a péniszjogom e nő vonatkozásában, te meg szemedet se merd rávetni az ÉN exemre, aki az ÉN kommidátásom, az ÉN játékszerem, az ÉN jószágom - mert barátok vagyunk, rémember??? EZT adod nekem, amiért ÉN is adom ezt NEKED."
Spirituális szempontból totálisan cheesefest ÉS nőgyűlölő szemlélet ez, és itt van, hogy miért: mert ez a szemlélet nem inkorporálja azt a teljesen legitim, lehetséges helyzetvariánst, hogy a nő AKÁR IGENT is mondhat, saját autonómiája jogán. "Nő vagy, ne legyen autonómiád!" Mert persze ez a szemlélet nem veszi autonómiaszámba a nőt, hanem jószágnak, jussnak, kommoditásnak tekinti. Ha azt hiszed, hogy azért nem fog nekem kelleni a volt barátnőd, mert kellenék a volt barátnődnek, akkor szuperhülye vagy. Egy ilyen, általad pátyolgatott, teljesen egóvezérelt szub-optimum elvárás betartása egy asztráldaganat lenne, és merő magas entrópia is. Aki ezt várja el, az az egójának udvarol, és aki betartja, alapvetően egy féreg magatartást követ, mivel ahhoz sincsen elegendő bátorsága, hogy hű legyen önnön érzéseihez. Mert ha ez a bátorság: NINCS, akkor MINEK is érezni, tessék modani? Ha kell nekem a nő, akkor nincs más HITELES választásom, mint bevallani. Választhatom, hogy egy férfiegó "barátságának" a kedvéért féreg leszek, de akkor mindketten azzá válunk e processzusban, mert lealacsonyodom ehhez az alantas gondolkodásmódhoz. Ez még csak nem is szubmittálás. A szubmittálás csak akkor lehet hiteles, ha más választásom valóban nincs, mint szubmittálni. A férfiegódat viszont: kiröhöghetem. Ennél durvább, hogy meg is teszem. És mégis milyen alapon?? Olyan alapon, hogy kiröhögöm a saját egómat is, és téged is az egóm kiröhögésére buzdítalak abban a pillanatban, mikor a volt barátnőmmel kialakítható intimitástereket kezdem takargati előled. Játszd be, ha tudod!
Ha te egy férfi vagy, akinek van exe, és az exed kellene nekem, az simán egy motiváltság, aminek az exed vagy teret enged, vagy nem. De ha TERED ENGED, akkor MI a te egód, hogy ennek - két darab ember örömének és kapcsolatának és szeretetének - az útjába álljon? Milyen dark side szuperfélelem-retorika már ez? Mert ne legyenek kétségeink, hogy mindig a beszart férfi beszart egója az, aki a nőjét bárkitől félti. Ha egy férfinek van nője, az a nő más férfi számára ÉRINTHETETLEN. És nem azért érinthetetlen, mert Norris - csak Norris - ne tudná lerúgni pörgőből azt a férfit. De a nője nem fogja hagyni utána, - szociokulturálisan kihívottaknak és Kálmán Olgának: utáNNa - hogy Norris hozzáérjen ahhoz a nőhöz. Bááááááááár .....
A napokban arra kértek engem, gondoljam végig, hogy "én vajon hogyan érezném magam", ha ráhajtanának "életem nagy szerelmére". Az "életem nagy szerelmézés" általános férfitechnika egy nőhöz való hozzáférés prolongálásának szuperkétségbeesett biztosítására. Miért merem kijelenteni, hogy erről van szó? Mert figyeljük csak meg, hogy a kérdésben, amit nekem feltettek, csak és kiRáZólag a kérdező egójáról van szó, - covert módon - de úgy, hogy a kérdező elmulasztja ezt felismerni.
Ha "életem nagy szerelme" lenne, - akivel már nem vagyunk együtt, óvell. - akire ráhajtanak, akkor azt szeretném, hogy jó legyen "életem nagy szerelmének", AHOGY ráhajtanak, és ennek megfelően érezném magam. És úgy érezhetné magát jól "életem nagy szerelme", ahogy az neki jó. Tehát eleve nem értem, hogy hogy jön szóba, hogy hogy érezném magam ettől:
"ÉN",
mivel történetesen: nem is rám hajtanak. :D "Van fogalmad hogy érzem magam ettől?" Van fogalmad, mennyire hasznos lebeszélned magad erről a fájdalomról? Semmi sem ironikusabb, mint mikor sikeresen vagy kudarcos.
A rutinos olvasó cinizmust sejt az "életem nagy szerelmét" keretező idézőjelekben. Egy dolgot vetek csak meg jobban a cinizmusnál: az exed ágyát. A cinizmus a keserűség bosszúja mindenért, de ezúttal indokolt. Az '"életem nagy szerelme" kifejezés semmi mást nem jelent, mint mikor azt mondja valaki - általában férfiak "életem nagy szerelméznek" - "érzelmi energiákat és szenvedéseket fektettem ebbe a nőbe." Tehát mindez ennek a befektetésnek a pecsétszerű artikulálása, egyúttal felmutatása. Péniszjogdeklarálás. Ez egy emberi tendencia, persze, és még azt sem kétlem, hogy valóban igazi lehet a szerelem, de vajon létezik nagyobb és értékesebb befektetés BÁRMELYIKÜNK számára, mint azt kívánni mindenkinek, - életünk nagy szerelmének meg aztán elsők között - hogy szeretve legyen? (Egyébként van is, de minek máshová nézni, ha a műsor ott a legtutibb?) Mert ha hitelesen SZERETÜNK, akkor egyébként nem fájHAT nekünk ez az egész ügy, bárki bárkivel is dugjon. A dugás veszélyessége csak azért overrated, mert fennáll - gihi! - a veszélye, hogy kimaradsz belőle. De a nőket jobban fogod érdekelni, ha elengeded ezt a félelmet, hiszen ez a félelem akkor valóban nem lesz benned. Amikor elengeded, csak a szeretet marad. De ha utófájna, próba ezt: "Szia érzelmi fájdalom! Szeretlek téged!" Tehát nemhogy szereted az exed, de még A FÉRFIT IS SZERETED, akivel az exed lefekszik. Namost EZ a felnőtt hozzáállás, és tudom, hogy a férfiolvasók legtöbbje dühödten felhördült az imént. Azért hördültök, mert pondrók vagytok. Most meg azon, hogy felsőbb önmagaitok időtlen idők óta tudják, hogy igazam van. Haha!
Ezek a fenti vonatkozások azok, melyeket látszólag nagyon könnyű kimondani egészen addig, amíg mi magunk nem vagyunk érintettek - de nem úgy ám! - és ugyanakkor kurvanehéznek tűnik a nem-felnőtt férfiaknak ezzel összhangban is cselekedniük. A megoldás nagyon egyszerű, mert "simán" nem kell cselekedni. Adnod kell egy nőnek, amit adni tudsz, és így mindketten méltó módon vettetek részt a kapcsolatban. De képesnek kell lennünk férfiakként elengedni az egónkat, ami egyenlő azzal, hogy elengedni a nőt, ha valamiért nem pálya az ügy. Ha "életed nagy szerelméről" beszélsz, - amiért 99%-os valószínűséggel meresztek az egód kedvéért házikószemöldököt, különösen, ha kiderül, hogy "életed nagy szerelme" valójában és titokban én vagyok - és hiteles vagy, akkor 1. az a nő már vagy veled van eleve, vagy 2. képes vagy elfogadni, hogy az a nő már/többé nem akar veled lenni. Mindkettő egy realisztikus, és megrendíthetetlen ősvalószínűség, melyek ciklikusan váltakoznak, és előbb-utóbb mindkét variánsból kimér az asztalodra egy dózist a tudatrendszer, ahogy piros autót is látni fogsz megint egyszer.
Ámbátor notifikáljuk a következő, keservesnek TŰNŐ tanulságot. A spirituális fegyelmezettség visszautasítások mentén szerveződik, és válik tőle az embertudat alacsonyabb entrópiájúvá ÉS harcedzettébbé, hiszen, ha egy adott ex - mindenki valakinek az exe, kérem - IGENT mondd nekem, akkor biztosíthatom a kozmoszt, hogy nagyon könnyen fogom magam jól érezni vele. Tehát ha van meghívóm, akkor marhaság lenne nem elmenni a partira. Ezzel szemben, CSAK a kapcsolódó férfiex egójának megnyugtatására mulasztani el a növekedési alkalmak megRAGADását, az egy magas entrópiájú anti-cselekedet, az egy asztráltumor lenne, mivel ebben az esetben a férfiex egója, illetve önmagam szubmisszív lelki korrumpálása, és nem a nő perennialitásának megadó kultiválása történne meg. Mint látható, rideg logika csupán az egész, és az átlagos férfiegónak azért nehéz ezt elfogadnia, mert ezúttal látszólag nem ő iktat. Pénisz csak egy van, de variáns: nagyon sok.
Ily módon amikor bizonyos "férfi"barátok örökre megjelölni akarnak maguk között egy-egy exet, - téve ezt "péniszjogon" - mert hogy "az az én exem, hé!!", - már a terminológia is abszurd, amellyel kizárólagos hozzáférést akarnak maguknak követelni - spirituális gyerekség. Mint láttuk, simán előállhat olyan állapot, hogy a barátom párkapcsolata szétment, és nekem kéne a nő, és lehet, hogy én is kellhetnék a nőnek. Egy férfinek miért gondoljuk, hogy van más HITELES választása, mint AKARNI a nőt, ha egyszer TÉNYLEG AKARJA a nőt? Lehet, hogy nem kellek a nőnek. Akkor a nő leépít, és elfogadom. De ha kellek, akkor az már egy legitim párkapcsolatkezdemény, és csak egy NAGYON ostoba és rettegő férfi kelne ki ilyesmi ellen. Szóval én, mint bepróbálkozó, nem veszíthetek mást, mint annak kockázatát, hogy visszautasítanak. Ez egy természetes kvázivédettség, melyet azért kapok, mert elvállalom, hogy elhajtanak. A férfit, akit még soha nem utasítottak vissza, azt majd fogják. Attól persze még bele lehet kicsit dögleni, de ezért hasznos a dolog. Ennyi tapasztalatkinccsel is többet vihetsz majd férfiként végül egy olyan nőnek, aki VÉGRE elfogadja romantikus zizegéseidet.
Ami még egy érdekes mellékszál, hogy vajon miért lenne "megnyugtatóbb" egy egóvezérelt férfinek, ha a volt barátnője nem e férfi egy közeli barátjával, hanem egy idegen hímmel feküdne le? Végül egyetlen perennialitás végzi az egészet, és úgyis azt az oldalát tapasztalja meg minden résztvevő a fasznak - metaforikusan és literally - amely számára elkerülhetetlen.
Peace!
