anonim asztrállődörgő 3214213:
Gondolkodtál-e már valaha azon, hogy a szeretet is csak egy emberi konstrukció?
.
Szia anonim asztrállődörgő 3214213,
.
érdemes lesz végigolvasnod a My Big TOE-t. Az a kijelentés, hogy a szeretet egy "emberi konstrukció", teljes tévedés. Éppenhogy az EMBEREK a szeretet konstrukciói, - mi is "csak" digitális adatpakettek, szimulációk vagyunk, akár a belső világok/világaink - hiszen az álomszerű emberi létezésünket inkorporáló nagyobb tudatrendszer alapminősége az éberség, - ahogy a miénk is szükségszerűen ugyanez - míg az éberség optimuma nem lehet más, mint a szeretet.
.
érdemes lesz végigolvasnod a My Big TOE-t. Az a kijelentés, hogy a szeretet egy "emberi konstrukció", teljes tévedés. Éppenhogy az EMBEREK a szeretet konstrukciói, - mi is "csak" digitális adatpakettek, szimulációk vagyunk, akár a belső világok/világaink - hiszen az álomszerű emberi létezésünket inkorporáló nagyobb tudatrendszer alapminősége az éberség, - ahogy a miénk is szükségszerűen ugyanez - míg az éberség optimuma nem lehet más, mint a szeretet.
Az egyetlen, számunkra hozzáférhető valóság a tapasztalat megalkotásának kapacitása, - adat(f)elfogás, adatértelmezés, adatteremtés, melyek esszenciálisan egymással identikus tudattechnológiák - ezt pedig nem lehet megmenekülni, emberi tapasztalatpakett szintjéről eme tudattechnológia fentebb említett aspektusait nem lehet megfejteni, meghaladni. A - számunkra - látszólagos fragmentáltságának ellenére is totalitásában jelenlévő tudat, a fizikai virtuális valóságszimulációkban egyet jelent a "te vagy/én vagyok/ő az" fogalomkísérletekkel. A szeparáltság észlelete viszont az egyetlen szupertéveszme, mely egyszersmind privát/személyes szorongásrendszerek felkeltésével invitálja utazásra a kedves jelentkezőket. Ez persze egy szükséges illúzió, amit nagyon könnyű kiröhögni, ahogy a másik emberre figyelsz minden idegszáladdal és szereteteddel. Ha nagyot merünk szökkenni, semmi vadabbat nincsen kapacitásunkban kívánni, mint örök életet élni, és közben jól szórakozni. (Ez történik most, minden látszat ellenére.)
Hogy ki-milyen digitális mintát rajzol, - a fizikai valóság, a Monroe-i belső világok is mind-mind "csak" digitális minták, adatáramok, egytől-egyig valóságszimulációk, egyik sem valóságosabb a másiknál, tehát az általad hivatkozott "misztikus tudatszintekben" a világon semmi misztikus nincsen, hiszen ezek a belső világok a tudat aspektusai, tévécsatornái. Tehát nemhogy nem misztikusak, hanem szükségszerűek. "Én" szavatolom őket, mert "hatalmamban van", mint tudati kapacitás. Logikus, hogy természetfeletti nem létezik, mert minden megnyilvánult szükségszerűen részévé válik a megnyilvánult jelenségek halmazának, mely precedens egyszersmint kizárja a misztikusság minőségének jogos követelhetőségét. A misztikusról jelenleg SEMMIT SEM tudhatunk, különben kompromittálódna a misztikus marketingje. Eme kérlelhetetlen tény elfogadása és az ehhez a kérdéshez tartozó megfontolásegyüttesek kozmológiai léptékű ízlelgetése tudatminőség-növekedési alkalmak garmadáját kínálják minden olyan szemlélőnek, aki hajlandó megengedni, hogy TALÁN mégsem ő minden teremtések központi gravitációs magja - jóllehet az alapélménye mindenkinek az, hogy a világ az ő fejéből nő ki.
A tudatnak szinte mindegy, mit rajzol magába magával, mert az egyetlen józan és optimális válasz a szándékaink mentén csatornázott szeretet. Ez nem egy szuprafasiszta álláspont, csupán még senki sem érezte magát jól, miközben félt, avagy gyűlölt bárkit, bármit, avagy saját magát. De mindenki rajzol, hiszen maga a tudat rajzol. Hogy mit? Azt, amit akarok. Tehát bármikor megőrülhetek, - csak annál önzőbb, vacakabb döntés nincs - és/vagy megvilágosodhatok, de egyik sem jelent értékteremtést, amíg nem hozom mozgásba a tapasztaltatásra kontextusában optimumként kínált/vélelmezett adatot, ily módon szükségszerűen mikrofraktál-kreátori pozícióból téve ezt. Amit vizsgálsz, azt meg is teremted. Adatteremtés, adatértelmezés, adat(f)elfogás, újraTSak : esszenciálisan ugyanazok a tudattechnológiák.
Értelmetlen persze bármire is illúzióként hivatkoznod, - ahogy bárkinek is - hiszen a nagyobb kép olvasatában minden valóság álom, és minden álom valóság, ezt nem csak a Buddha, de még Dr. László András is mondja, így belátható, hogy az említett különbségtétel elvégzésének látszólagos kényszere az egyetlen meghalandó/elvetendő szupertéveszme. Az a valóság, amit annak élek meg. Ahogy a zseniális Robert Anton Wilson mondja : "Reality is what you can get away with."
Tehát az átélt adat - fizikai/nemfizikai - (nincs érdemi különbség, a nap végén) - fetisizálása egy tévedés. Az éberség fetisizálása már optimális, - ezért, ennek eredményeként élsz fincsi testedben, congratulations! - és az optimális éberség
a szeretet.
Ez a tőlünk elvárható minimum, és kurrens maximum. (Tekintettel emberi létezésélményeinkre és felfogóképességünk limitjeire, mely limitek elmosására milliónyi szép, nekünk tetsző téveszmét és színesszagos belső fantazmagóriát kínál az egó. Ezek onnan ismerhetőek fel, hogy általában magunkon kívül nulla hasznuk van mások számára, ahogy érintettük is ezt beszélgetésünk során.)
Mindenki szélhámos, aki könnyed erőfeszítések mentén elérhető szupramegvilágosodást kínál, és ismerni véli a módszert. A misztikust nem akarhatjuk kirabolni önnön minőségéből - abból mármint, hogy misztikus. Számunkra nemhogy a tudaton TÚLI IS misztikus, de önnön éberségünk is. A belső világok felfedezése így természetesen nem jelent egyet semmiféle szupermegvilágosodással, hiszen a belső világok ugyanúgy a rendszer evolválását elősegítő digitális adatpakettek, mint az a meggyőzőnek tűnő szimuláció, hogy a betűimet olvasod. A nap végén, "csak" a tudat szórakoztatja magát új adatpakettek és digitális mintarendszerek - spirituális struktúrák - kikutatásával. Az egészet azért csinálom, hogy ne unatkozzak.
Hogy ki-milyen digitális mintát rajzol, - a fizikai valóság, a Monroe-i belső világok is mind-mind "csak" digitális minták, adatáramok, egytől-egyig valóságszimulációk, egyik sem valóságosabb a másiknál, tehát az általad hivatkozott "misztikus tudatszintekben" a világon semmi misztikus nincsen, hiszen ezek a belső világok a tudat aspektusai, tévécsatornái. Tehát nemhogy nem misztikusak, hanem szükségszerűek. "Én" szavatolom őket, mert "hatalmamban van", mint tudati kapacitás. Logikus, hogy természetfeletti nem létezik, mert minden megnyilvánult szükségszerűen részévé válik a megnyilvánult jelenségek halmazának, mely precedens egyszersmint kizárja a misztikusság minőségének jogos követelhetőségét. A misztikusról jelenleg SEMMIT SEM tudhatunk, különben kompromittálódna a misztikus marketingje. Eme kérlelhetetlen tény elfogadása és az ehhez a kérdéshez tartozó megfontolásegyüttesek kozmológiai léptékű ízlelgetése tudatminőség-növekedési alkalmak garmadáját kínálják minden olyan szemlélőnek, aki hajlandó megengedni, hogy TALÁN mégsem ő minden teremtések központi gravitációs magja - jóllehet az alapélménye mindenkinek az, hogy a világ az ő fejéből nő ki.
A tudatnak szinte mindegy, mit rajzol magába magával, mert az egyetlen józan és optimális válasz a szándékaink mentén csatornázott szeretet. Ez nem egy szuprafasiszta álláspont, csupán még senki sem érezte magát jól, miközben félt, avagy gyűlölt bárkit, bármit, avagy saját magát. De mindenki rajzol, hiszen maga a tudat rajzol. Hogy mit? Azt, amit akarok. Tehát bármikor megőrülhetek, - csak annál önzőbb, vacakabb döntés nincs - és/vagy megvilágosodhatok, de egyik sem jelent értékteremtést, amíg nem hozom mozgásba a tapasztaltatásra kontextusában optimumként kínált/vélelmezett adatot, ily módon szükségszerűen mikrofraktál-kreátori pozícióból téve ezt. Amit vizsgálsz, azt meg is teremted. Adatteremtés, adatértelmezés, adat(f)elfogás, újraTSak : esszenciálisan ugyanazok a tudattechnológiák.
Értelmetlen persze bármire is illúzióként hivatkoznod, - ahogy bárkinek is - hiszen a nagyobb kép olvasatában minden valóság álom, és minden álom valóság, ezt nem csak a Buddha, de még Dr. László András is mondja, így belátható, hogy az említett különbségtétel elvégzésének látszólagos kényszere az egyetlen meghalandó/elvetendő szupertéveszme. Az a valóság, amit annak élek meg. Ahogy a zseniális Robert Anton Wilson mondja : "Reality is what you can get away with."
Tehát az átélt adat - fizikai/nemfizikai - (nincs érdemi különbség, a nap végén) - fetisizálása egy tévedés. Az éberség fetisizálása már optimális, - ezért, ennek eredményeként élsz fincsi testedben, congratulations! - és az optimális éberség
a szeretet.
Ez a tőlünk elvárható minimum, és kurrens maximum. (Tekintettel emberi létezésélményeinkre és felfogóképességünk limitjeire, mely limitek elmosására milliónyi szép, nekünk tetsző téveszmét és színesszagos belső fantazmagóriát kínál az egó. Ezek onnan ismerhetőek fel, hogy általában magunkon kívül nulla hasznuk van mások számára, ahogy érintettük is ezt beszélgetésünk során.)
Mindenki szélhámos, aki könnyed erőfeszítések mentén elérhető szupramegvilágosodást kínál, és ismerni véli a módszert. A misztikust nem akarhatjuk kirabolni önnön minőségéből - abból mármint, hogy misztikus. Számunkra nemhogy a tudaton TÚLI IS misztikus, de önnön éberségünk is. A belső világok felfedezése így természetesen nem jelent egyet semmiféle szupermegvilágosodással, hiszen a belső világok ugyanúgy a rendszer evolválását elősegítő digitális adatpakettek, mint az a meggyőzőnek tűnő szimuláció, hogy a betűimet olvasod. A nap végén, "csak" a tudat szórakoztatja magát új adatpakettek és digitális mintarendszerek - spirituális struktúrák - kikutatásával. Az egészet azért csinálom, hogy ne unatkozzak.
Ily módon, persze a szeretet (azaz az OPTIMÁLIS éberség) az egyetlen, ami valóságos, mert a szeretet - szükségszerűen - az egyetlen kívánatos optimum. Az egész My Big TOE trilógia erről szól, ultimately. Számomra nagyon szimpatikus módon Tom Campbell végig 100%-osan tartózkodik az olvasó egójának történő udvarlástól, amit szerintem nem mondhatunk el a meditációiparról. Tartózkodom az összes olyan programtól, ami azt akarja nekem eladni, ami már az enyém. Könyv alakban komolyabbnak és spirituális szempontból támadhatatlannak tartom az ilyesmit, mert az egy rendezett, újraismételhető forma, - nem kell megint befizetnem, ha szeretném megint elolvasni az oldalt - és az olvasó minőségén múlik, hányszor szeretné elolvasni, mire úgy érzi, csakugyan övé az üzenet, tehát az üzenet jelentése.
Persze csak egyetlen olyan üzenet van, amit érdemes elküldeni, és ez a szeretet. Minden más "csak" invitáció arra, hogy új jelentéstartalmak mentén találjunk vissza a szeretethez. A meditációipar relatív veszélyét abban látom, hogy hajlamos az egóudvarlás felöl közelíteni.
Semmi sem érdekel, ami az egómról szól, de minden más igen.
A Jóisten & Co. mentsen meg mindannyiunkat az egónknak történő udvarlástól. A belső világainkban való gyönyörködés nem haszontalan ügy, de a leghasznosabb ügy-e vajon? Szeretnék néha máséban is.
.
Üdv,
Zoltán
