avagy Orbán Lütyő Beveszi Washingtont!
A közelmúltban Orbán Viktor egyhetes amerikai panaszkörútra kerekedett, mely keretében
Magyarország szerinte mindenki számára világos leszakadási processzusáról beszélt, így:
"Én mindenhol elmondom, hogy Magyarországon most egy destabilizációs folyamat zajlik, amelynek két gyökere van, egyfelől a gazdasági sikertelenség, másfelől egy hitelességi válság. A kormányzatot szavahihetetlennek, hipokritának tartják az emberek."
Mint elmondta, partnereinek kifejti: politikai változás nélkül nem lehet stabilizálni a helyzetet, "új választásra, új politikai döntésre, új fölhatalmazásra, új kormányprogramra van szükség.
"Elmondom, hogy mi készen állunk arra, hogy együttműködve Magyarország minden barátjával stabilizáljuk és javítsuk a magyarországi helyzetet" - tette hozzá.
forrás: mti
Lütyő lényegileg értelmetlen, szuggeszciószerű kijelentései természetesen ezúttal sem alkalmasak másra, minthogy a népszavazási hisztiéria előextázisát ízlelgető ellenzéki kommunikációnak hivatkozási alapja lehessen annak satírozására, hogy tényleg nagy a baj.
HÍNNYEHÓ! Tényleg nagy baj lehet, anyuka! Meg lett mondva a Vezértől a Zusában is!
És hát tulajdonképpen nem kicsi, nem kicsi a baj, csakugyan nem, hiszen egy népszavazósdin fellelkesedett Orbán Lütyő populista ambíciói árnyékolják a nemzetlelket.
Huhh, most majdnem Lütyő lettem! Helyesbítek: az én nemzetlelkemet TUTIRA árnyékolja, és roppantmód remélem, hogy ez maximum 2010-ig fog tartani, mert VÁLTOZÁS, ami a Viktor műsorát illeti, itt aztán nem lesz, arról akár le is tehetünk.
Döbbenet, hogy Orbánnak immár semmi sem zsenánt és semmi sem vállalhatatlan, elmondható, hogy manapság már rutinszerű külföldi látogatások keretében fossa torkon ezt az országot. Egyébként érdekes módon ennek örülnie kell a "nem-Fideszes" tömegeknek, hiszen vélelmem szerint a Vezér saját politikai potenciálját aligha találhatja elégségesnek a változás előidézésére, nézetem szerint mással nem lehet magyarázni, hogy a Vezír lépten-nyomon külföldre szaladgál, és szentségeli onnan az országot.
Tehát szövetségeseket, szimpatizánsokat keres mind zavarosabb kijelentései köré. E bohó túlzásnak tetsző jelző megválasztása egyébiránt tudatos, hiszen ne feledjük, hogy Lütyő immár az alkotmányos berendezkedettség eszközein túlmutató lehetőségekkel is számol, szimpatizál a neki tetsző változás érdekében. Friss panaszkörútja így ezúttal sem más, mint egy merőben kártékony valóságtematizálási kísérlet - kijelenthető ez azért, mert az általa felsorolt, meglehet, nyomokban érdemi (világ!)problémák tárgyalásának helye nem feltétlenül a külföld, hanem be lehetne menni egy Parlament nevű helyre, és ott előadni a kétségeket pl. az orosz kapcsolatokat illetően, illetve az ország pozicionáltsági szándékainak firtatását Putyin birodalmának kapcsán.
No persze jobban hangzik Amerikában a szuperhatalmi terveket szövő ruszkikat savazgatni, naná, hogy le lehet korholni Magyarország külügyét, amiért Köncz Kinga nem áll oda Putyin elé, és nem mondja meg neki, hogy:
"Egyébként mi tökre tudjuk ám, hogy egy szilárduló kvázidiktátor vagy! Egyébként mi EU és NATO tagok is vagyunk mi! Meg aztán jó nagyok is vagyunk mi ám! És figyelünk ám téged mi! Úgyhogy vigyázzál velünk te!"
Tehát Oroszország, sőt Kína helyzete és a világpolitika potenciális átdendeződésének esélyei nem kifejezetten új napirendi kérdések egy globális összefüggésrendszerben, amelyben egyébként kis hazánk helyezkedési lehetőségei tökéletesen korlátozottak, merjük é mondani: eme globális összefüggésrendszer tükrében bizony-bizony nem mi vagyunk s nem mi leszünk azok, akiken állnak, avagy buknak dolgok, ez a helyzet.
Persze ettől a kérdés még érdekes kérdés marad, kivált, hogy az amerikai hírszerzés és a külügy ugyebár Orbán Viktor rámutatásait megelőzően egy gyertya fényénél amőbázott valami végsötét barlangrendszer legmélyén.
Összefoglalásul annyi mondható el, hogy Orbán figyelemért és eszmebarátságért sóvárogva járja a külhont, neki mindent megér, ha a külföld elhiszi, hogy itt banánköztársaság közeli állapotok uralkodnak, egy füst alatt: írnak is erről. Ha Orbán önvázolt rémlátomását bárminemű valóságszerűséggel ruházhatná fel, úgy következő lépés gyanánt hónapokra elegendő témaalapot fabrikálna a jelenlegi kormánypolitika felelősségét firtató ellenzéki média számára, gyanítom, hogy amerikai útja pontosan ennek az előkísérlete.
Orbán Viktor tehát immár Igazi Rémálmodóvá vált, akinek víziója mára egyértelmű, súlyos tehertétel az országra nézve, ráadásul még annak tükrében is, sőt!, hogy ettől még ezernyi ok létezik, hogy elégedetlenek lehessünk a kormány eddigi teljesítményével.
Mindazonáltal úgy gondolom, hogy nincs ok temetni a reményt, hiszen Orbán Lütyő ezúttal a saját rémvíziói közül csak a kevésbé érdekeset osztotta meg velünk. A másik, azaz Orbán Viktor Végső Rémvíziója sokkal markánsabban, és számára sokkal ijesztőbben cseng, csakugyan.
Ez pedig így hangzik:
Viktor Újra Veszít.
