avagy Csináldmagad Fájdicsili
EFT Kopogtatós Meridián Terápia, hozzáférhető a Végső Szar Állomás után egy megállóval.
Hozzávalók:
- legalább egy darab érzelmi trauma
- hatvanhét kiló szkepszispótlék
- jól pozicionált lelkesedés
- meridiánpontok kopogtatására alkalmas csápcsúfolatok
(gyékákezek)
EFT = Emotional Freedom Techniques.
Az angoltalanított Wikipedia szerint Gary Craig találta ki a 90-es évek közepén, stresszoldás és emocionális stabilitás megkonstruálása gyanánt. A szint a következő: leforgatod magadban az érzelmi traumádat megjelenítő "múvit", rátapintasz - persze tökre metaforikusan - a film fő működtető erejére, mely gyaníthatóan ippeghogy egybeesik a trauma gravitációs pontjával is, majd a következőket mondod:
"Bár még mindig látom a felénk robogó fényszórókat és hallom az utastérben a rémült sikoltozást és már pereg a film a nagymama szederlekvárjáról és az injekciós tűvel belopakodó Gusztáv bácsiról, de mélyen és profánmód vallom, hogy szeretem és elfogadom magam."
Persze a szöveg csak egy példa, ebben az esetben mondjuk egy nő nem tudott feldolgozni egy autóbalesetet. A tsel az, hogy miközben szembesíted magad a trauma emlékével, megkopogtatsz magadon bizonyos meridián pontokat. Nem találod, kis hamis? Na nem ott van ám, csak hitted-remélted. Először az egyik tenyér élét kopogtatod a másik lepényelfogód négy előreszegezett ujjával, és közben mondod a sztoridat.
"Bár még mindig látom a felénk robogó fényszórókat és hallom az utastérben a rémült sikoltozást és már pereg a film a nagymama szederlekvárjáról és az injekciós tűvel belopakodó Gusztáv bácsiról, de mélyen és profánmód vallom, hogy szeretem és elfogadom magam."
Addig kopogtatsz, amíg mondod a szöveget. Majd - kopogtatsz tovább, immár más helyen. Jön a szemöldök teteje, tetszőleges szemöldöké. De persze a saját búrádon, Ágoston. A szemöldököt ér két ujjal is kopogtatnod. Miután végeztél ezzel a privátmantra rebegése közben, a szem szélét veszed célba, azt a részt, ahová a nőanyagok és eseti símélek az arcpirosítót kenik, de ezt mi nyomorult férfiak nem látjuk, csak azt, amikor már kész. Jójó, lehet transziknak is.
(Kapcsolódó: ma felmentem egy csetre, és találtam egymás után két transzvesztitát. Az egyik még jól is nézett ki, ami különösen ijesztő lehet. Persze később derült csak ki hogy ők transzvesztiták, addigra már mindent meg akartak velem osztani, including kispárna opciószerűen elvihető mesegombákkal. Sokat ígérő hónap, nem vitás, sokat ígérő.)
A szemszél után jön, mi több: jövődik a szem alja. Az alsó szempillasor alatt pár centivel, szintén zwei stühhe ujjal, szintén a mantra valóságraszabadítása közben.
Most add hozzá a békafityulát. Ja ne.
Eztán következik az orr és felső ajak közti rész, minden más kritérium változatlan: kopogtatás, rebegés.
Most az áll jön, hasonló procedúra keretében, majd ökölbe szorított kézzel kopogtatod a szegcsontot, végül pedig a hón alatti régiót angyalcickóbimbó magasságban. Ugye nem is olyan vészi? A végére jó fog lenni neked. Elhitted?
Amiért ezt az egészet írom, az a röhögés. Kiröhögöm ezt a technikát és itt van hogy miért:az egész módszer a probléma tagadására épül, azaz annak regressziószerű ismételgetésére, hogy az elszenvedett trauma ellenére is képes lehetsz létrehozni egy olyan bioprogamot mely kész elfogadtatni magad a Next-to-Ultimate Döntőbíró: önmagad előtt.
Nade hahaha és hohohó!
A trauma éppen azért az, mert nyitófázisában természetesen feldolgozhatatlan. Különben nem lenne trauma, hanem csak holmi stock-bosszúság, mint egy-két kezsöl neutronbomba kedvenc űrstratégiádban. A decens traumát nem lehet elfogadni, csak tagadni. De attól még van és vanik. Éppen azért az, ami. De akkor hogyan szabadulsz tőle? Az egyetlen mód a good old mégiscsak-szembenézés, trasztmí, Anakin. Az érzelmek elnyomásától válnak az emberek depresszívvé, a környezetünkkel és így magunkkal szembeni egyetlen tisztességes protokoll így az marad, ha nem tagadjuk azt a fájdalmat, ami éppen: van. Warning: - ejtsd: Vónin': - ez nem a trauma reklámozását és lelkes körbeteregetését jelenti, hanem a hatékony kezelésére irányuló akarat hathatós bemérését és mielőbbi megformálását.
Hogy egyáltalán megtaláltam ezt a technikát, az egy friss kidobódás következménye. Persze nő által. Nevezzük Edinának, de csak mert tényleg ez a neve. Természetesen a legnagyobb Ősnő. Namost ezt kéne mondagatnom meridiánkopogtatás közben:
"Bár Edina elhajtotta az ülepemet, mélyen és profánmód vallom, hogy szeretem és elfogadom magam."
A végén jót röhögtem és tudtam hogy elkerülhetetlen lesz e cikk megírása a Nemzet okulására. Merthiszen micsoda hazugság. Közvetlenül elhajtás után nem lehet funkciód önmagad szeretete és profán elfogadása. Önmagad profán újrainventálása a cél, bébi. Azt akarod elfogadni és szeretni, akit dobtak? Ugyehogyugye. Joe Rogan UFC kommentátor mondaná az első sorból hogy ez "big pussy"-ság. De akkor hol itt a gyógyulás?
Itt one:
"Bár Edina elhajtotta az ülepemet, mélyen és profánmód vallom, hogy attól még ő az a nő akivel a legszívesebben beszélgetnék."
Ha magaddal nem vagy őszinte, kivel lehetsz? Kulcsszavunk: honesty. Keresd ki. "h"-nál vanik.
