mediaplayer

Balog Zoltán NEM ENGED a 23-ból. Zsebibaba az Országgyűlés heti ülésnapján újfent ismertette a Fidesz alig több, mint egy esztendőcskét látott propagandareflexét a békésen naggyűlőkre húzott zavargókról és a nemzetlélekre törő pribékekről, majd ezúttal is engesztelhetetlen megtorlásigényének múlhatatlan integritását hangoztatta a T. Ház falai között.

E jelenség önmagában nem adna okot különösebb csodálkozásra, avagy a csillapíthatatlan elemzőkedv fellángolására, hiszen: 1. Balog Zoltánnak jó egy esztendeje semmi más mondandója nem akad, illetve 2: Balog Zoltán szövegétől lassan már Áder Jánoson is jelentkeznek a Sikongató Lábrázás csalhatatlan tünetei. Ennek ékes bizonyossága, hogy a rigorózus szigorral alelnöklő Áder a bajusz jótékony takarásának dacára IS (!!) jól érzékelhető pszeudo-szolidaritást vállalt a kormányoldallal, amint ők ezúttal már csak kvázi-palástolhatatlan kabarékiröhögéssel tudták nyugtázni a nemzetlelkész csalhatatlan bizonyosággal nyomatékosított, ismételt Igazságleosztását.

Ádertől pedig, bizony alig-alig tellett egy "node, nodé"-re, ami azért már Balog Zoltán számára is beszédes lehetne. Beszédes lehetne, HA. Ha az Igazság Nyilvánvalósága ki nem takarná előle mindazon differens közelítési pontokat, melyek közös jellemzője, hogy nem követik el azt a Bődületes Hibát, amire egyébként Morvai Krisztina és Balog Zoltán effektíve közéleti vakrepüléseiket építik fel.

Hazánk legkitűnőbb Függetlenül és Tutira Csakis A Mi Kedvünkért Vizsgálódói, jelesül Morvai Krisztina és Balog Zoltán szinte biztos, hogy hallatlanul csalódottak az idei forradalom elmaradása miatt, de legalábbis a békésen zavargók ronggyáfegyelmezett tömegeinek hallgatólagos, fájó űrt maró hiányérzetét kellett konstatálniuk.

Morvai és Balog tökéletesen parttalan politikai szereptévesztéseinek üzemanyaga ugyanis a Morális Felháborodás Maga, illetve a felháborodásra okokat szolgáltató közéleti vesszőparipák hathatós felkutatása. Morvainak simán elhiszem, hogy alapból vak a saját, személyes privátműsorán kívülről érkező ingerek és információk befogadására, a szeme és a mosoly, óh, az a mosoly! elárulja - így őt politikailag komolyan venni merészebb lenne, mint bízni benne, hogy a gumibaba eccőcsak: visszacsókol. Tehát Morvai: skip.

Ami viszont Balog Zoltán lehetséges motivációit illeti az eset újbóli, s mára csakugyan eszméletlenül avétóssá váló felemlegetésével, nos minden jel arra mutat, hogy a politikai hisztériakeltést nem csak elkövetni lehet - de rá is lehet szokni.

Úgy vélem, nincs kifejezett szükség a hakniforradalom körülményeinek különösebb kombinálására. Buda Péternél van az igaz: rendőrbácsi megmondja, hogy haza lehet menni, ha nem mész haza, onnantól fogva potenciális békés zavargó vagy, kaphatsz borskoktélt.

A Morvai és Balog nevei által futtatott, áldozatbemutató (éérted, áldozat-bemutató!) vizsgálódások első sorban az eszmei "ötletgazdáknak" jelentettek érzelmi és intellektuális stimulációt és apadhatatlannak tetsző közéleti aktivitásforrást, kivált, hogy Morvaiból köszönték, nem kértek többet a közel-keleten. Nekem DARAB ötletem nincs, mi lehet ennek az oka, tényleg.

Gondolom, egy ilyen Független Jogászbizottság még egy teázással egybekötött vajassütményezésnél is izgalmasabbra fordulhat. Mármint néha. A tagok kicsomagolják, majd rutinos mozdulatokkal exhibitálják is az otthon tüdőre fortyantott s a Bizottsági Ülésre is magukkal hozott Big Fat Értékrendet, melyben aztán morális közelítések és mulattató elfogultságok mentén, nagyokat nyújtózva helyezik el ennen magukat. Egymásra néznek, s látják, hogy: nagy, nagy az egyetértés, valóban. Sőt: a kapásból kizárólagosként és feddhetetlenként impozált értékrend értelmezési erőtere tökéletesen alkalmas arra, hogy Kivizsgálják Jól, hogy: CSAKUGYAN az ő értékrendjük a helytálló, semmi kétség! Sőt: a valóságos történteket messzemenőkig lefedő megoldási keret is vétózhatatlanul tisztázódott, igen!

A vizsgálódóparádé felállítása előtti utolsó lépés természetesen az ellenségkép felfestése, melyek között a rendőrség ugyebár all-time favoritként volt, s gyaníthatóan: VAN is előjegyezve a tökre civil és tökre független Megítélőbizottság palettáján. Áldozatok bemutatása, végletesen rigid demagógiák benyomását keltő meggyőződések tüzén kovácsolt felháborodósdi, melyet aztán a korrupt agresszorszövetségre lépett rendőrségre és kormányzatra zúduló vádbeszédek tükrén át lehet a közvaló elé projektálni. A szimpatizáns tömegeknek pedig tutira tetszeni fog. Ha jók vagyunk, a HírTV is átveszi. Ha pedig tényleg tutira marha jók vagyunk, el fogják hinni, hogy rendőrállam vagyunk. Mármint azok!

Morvaival és Baloggal ugyanis: seeeemmi sem üthet ki balul.

Azóta már mindenkinek van zavargós DVD-je, amit gondolom Morvai és Balog dedikálnak is. A HírTV időről-időre ürügyet kerít tavalyi, jó kis zavargós blokkok leadására, tehát van, aki sokat megtesz, hogy nemzeti hagyomány és törölhetetlen emlékstigma legyen az eseménysorozatból.


INTERMEZŐ - in

Aztán - 2007 október 24-edike lett. ÚJRA!

A nemzetlélek Tiszán innen s Túl sejti, panaszolja Morvai Ősanyánk büszke, titkos könnyeinek mázsás koppanásait az Örökföldön.

Jaj jaj, MI lesz most, MIRE alakítsunk most magunkból VIZSGÁLÓBIZOTTSÁGOT? Hol fogok ÉN nevetni, értékrendet propagálni, megérteni és érdekképviselni? MI marad belőlem a nemzetléleknek? Hol fogok én: MÉRVADNI?

- Yoda! Szerintem tökre zavar támadt az Erőben!

- Ugyan! Csak a Kriszta.

- Hjaaaa... akkor - mi legyen?

- Kriszta - csüccs már le, a hajad benne van a projektorban! Kriszta - még mindig!

INTERMEZŐ - out

Balog Zoltán szerintem mára egyike a legsúlytalanabb politikai kirakatszereplőknek, hangsúlyozom: politikai kirakatszereplőknek. Mint lelkész, gondolom: jó. Nem tudom, lehet e egy lelkész: "rossz." Azt mindenesetre roppant komoly hibának gondolom, hogy Balog Zoltán immár egy igazságérzetében sértett hakniprókátor pozícióját felvéve ragadtatja magát nyílt fenyegetőzésre a Parlamentben. "Nem fogják megúszni!" és hasonló emocionális méltánytalanságok. Balog politikusi szakminősége számomra szintén értelmezhetetlen, meglehet: pusztán csak ismeretlen. Tudom, tudom, az Emberi Jogi Bizottság Fideszes Elnöke. És akkor ez most az Emberi Jogi Bizottságnak: eddig ez használt? Nem tudom, kérdezem.

Balog ez idő szerint a minősíthetetlenül sekélyes panelpolitikus ős-figurájának tűnik, aki a rokonszenvező eszmebarátság hiányában egyenesen stresszközelből tesz kísérletet támadás alá vett, persze rendíthetetlen álláspontjának szuperimpozálására. Élvonalbeli közszereplésre mindez jelen idő szerint tökéletesen alkalmatlanná teszi, már amennyiben az "élvonalbeli" definíció időnként a véleményütköztetést is megköveteli. Ilyenkor Zsebibaba ugyanis nagy nagy bajban és zavarban van. Ajánlott médium:

Balog Zoltán vs Buda Péter a Friderikusz Most-ban

2007. január, magyar ATV

Íme Balog Zoltán nem-hazai pályán, ahol Buda Péter, a kitűnő elemző fekteti a térdére, majd dádázza el a hagyományos mód minden nemzeti irányultságú közelítésnek tetszeni óhajtó Zsebibabát.

Figyeljük meg: Fridiúr a műsor végén kegyeletszerűen veti fel, hogy talán nem ártana egy komplett adást szánni a Balog és Buda közötti nézetkülönbségek kimerítő tisztázására, most, hogy a gyors időtúllépés keretében Buda Péter mintegy mellékes jelleggel szembesítette a lelkészt az általa vállalt kommunikációs terek torz legitimációs hatásaival - Kossuth Téri Boldog Órák - és persze a veszélyektől sem mentes ideológiairányokkal, melyeket Balog Zoltán szintén a legtermészetesebb módon szalonagresszál lelt közönségére.

Úgy tudom, az újbóli összecsapásra mindez idáig nem került sor, jóllehet szinte biztosra merem adni, hogy Balog Zoltán ezt ma már inkább fel sem vállalná. Balog Zoltán iméntiekben hiányolt, érdemi közéleti funkciója ez idő szerint a jobboldali alapközelítések felfestésében és satírozásában látszik agyontokosodni, jóllehet mindehhez másoktól kölcsönvett, látványosnak szánt üzeneteket csen, mintegy: tartalmi pótlék gyanánt.

A politika fontosabb annál, semmint, hogy csak a politusokra bízzuk.

Ezt olyan szépen tudja mondani, hogy a citált idézet egy időben az EchoTV-nek is megtetszett. Balog Zoltán recens politikai szerepvállalását látva azt kell mondanom:

A politika fontosabb annál, semmint, hogy csak Balog Zoltánra bízzuk.

Adós vagyok még azzal a bizonyos Óriási Hibábal, melyre Morvai és Balog egyemberként eszkábálgatják mindez idáig értékelhetetlen politikai pályafutásukat: ítéletmondás. Ítéletosztogatás. Lépten, nyomon, s ha csak lehet: egyenes adásban. Volt egy fickó, aki egyszer azt tanácsolta: ne ítélj, hogy ne ítéltess.

Kíváncsi vagyok, Morvai Krisztina és Balog Zoltán hogyan viszonyulnak ehhez a javaslathoz. A kérdés persze költői, a gyanított választ illető balsejtelmeimen pedig inkább jót derülök, semmint, hogy aggódnék felettük.