Orbán Viktor mától újra demokrata. Most megéri, és célszerű, mert a Nép, a 'Zistenadta Nép hamarosint Tarlós István egyszerűnek vallott rávilágításainak bűvkörébe kerül, melyek kapcsán a haza rokonszenves hobby-centuriója az ötmilliárdot kóstáló referendum mellett fog kardoskodni. De legfőképpen: rávilágítani, egyszerű dolgokra.
A parlament előtt történő kormánymolesztálással felhagyó, jóllehet pár hete a külföldi sajtóban még az utcai nyomásgyakorlás folytatásának fegyverét hordozó Orbán közben oszt/szoroz/elmélkedik. Figyelme egy kedves, az utóbbi időben hanyagoltnak tűnő ruhadarabon helyezkedik kivárásos álláspontra. Még csak nem is fehér. De demokratikus, a legteljesebb mértékben. Talán már ippeg Tarlós világít rá egyszerű dolgokra, de az is lehet, hogy a Vezér a közelgő mámorsejtelmek kapcsán: saját jogon változtat taktikát.
Orbán elítéli az erőszakot, sőt a 23-adikán zúduló esőcseppek becsapódásával egyértelműsíti a szimpatikus szimultánt. Új Többség, Új Remény? Áh! Az Új Többség által tutibiztos sikerre vizionált referendum örömére Viktor csakugyan átöltözésbe kezd, de ennek oka az, hogy a népszavazás végére már az a fránya, neveletlen öltöny és a zokni (gondolom fehér frottir?) is makulátlan, mi több: demokratikus lehessen. Viktor sosem mondta, hogy Minden Követ Megmozgathatna. (Erőszak-Áthallás, valaki?) Viktor sosem mondta, hogy a Haza Nem Lehet Ellenzékben. Viktor mindig demokrata volt. Amikor nem, akkor éppen nem volt jó ok. De amikor van, akkor egyébként: ő demokrata. És egyébként különösebb ok holmi jogállami kereteken túl most sincs, de rájött, hogy lehet csinálni.
Fogalmam sincs, hogy csakugyan létezik-é ember e honban, aki tökéletesen elhiszi, hogy a Fidesz népszavazási kezdeményezése más eszmei motivációt is maga mellé tud állítani azon túl, minthogy az elsöprőnek remélt siker oltárán hiteltelenné tegye, sőt ellehetetlenítse a kormány politikai vállalásait. Orbán szerint nyilván létezik ilyen tömegtest, sőt gyaníthatóan igaza is van. Demokratává való át-vagy visszavedlése pontosan e felismerés eszmei megtámogatását szolgálja, hiszen abban a számára reményteljes pillanatban, mikor a népszavazás elsöprő sikeréről számolhat be híveinek, már feddhetetlen demokrataként pózolhat egy újratematizált közös valóság szövetében. Egy valóságban, ahol ő mindig is demokrata volt.
A népszavazósdis majomparádé fő célja Orbán Viktor észrevehetetlen visszacsempészése a demokratikus értékek jótékony, eukomform értelmezési keretébe. Észrevehetetlen azért, mert Orbán Viktor és hívei szerint ő sosem hagyta el a demokratikus kereteket, jóllehet mindenki más tudja, hogy éppenséggel jó egy éven át semmi köze nem volt hozzájuk. Közhely, de evidencia, hogy Orbánnak a hatalomért semmi sem drága, arról van pusztán szó, hogy a népszavazás kapcsán egy olyan, potenciális alternatívát sejt maga előtt, mely segítségével egyfüst alatt ragadhatja magához elvett játékát, sőt újra feddhetetlen demokrataként mutatkozhat világ s ország színe előtt. Talán még a példakép Nicholas Sarkozy is szóba áll majd vele.
Orbánnak jó egy hónapnyi időre volt szüksége, hogy utat találjon magának a radikalizmus megtorlást szomjazó közelségének társaságában, amitől jó időn nem tudott, sőt nem is mert elhatárolódni. Bőven megadható, hogy hallgatólagosan ki is szolgálta a szélsőséges igényeket.
Hatás-ellenhatás, ő sem maradhatott ki a tréfából. Hány az Óra, Vekkerúr? A népszavazás eredője egy tavaly keletkezett, ócska menekülési kísérlet, amit a Vezér kétségbeesésében dobott felhergelt tömegei elé, a "Megindulunk a Parlament ellen és elkergetjük ezeket!" - hívószó demokratikusnak csúfolt, torz szinonímájaként. Amin tavaly mindenki röhögött, az mára elsőszámú napirendi pont a közélet testében, így van ez jól.
De ettől még nem szabad elfelejtenünk, hogy a népszavazás egyet jelent Orbán utolsó pillanatban történő - meglehet, kényszerűségből elkövetett - észheztérésével. Igen, a Vezér potenciálisan kilátásba helyezte, hogy: Ő 72 Órát Ad. És utána? Sőt: utáNNa? Mi lesz akkor, Viktor? Na? Mi? Mesélj valamit nekünk. Toporzékolni fogsz? Ok, nézem, ott vagyok az első sorban, narancsnak öltözve.
Ezek a tárgyalási metodikák és politikai kommunikációs modulok nem egyeztethetőek össze a jogállami keretekkel, még szerencse, hogy a Ferit keményebb fából faragták, minthogy megijedjen a Nemzet Elsőszámú Labdarúgójától. Mert a Viktor gondolom tényleg elhitte, hogy Gyurcsány Ferenc bedobja a törölközőt, mialatt a Fidesz testületileg porondmesterkedik a Parlament előtt.
A kérdés persze az marad, milyen eredménnyel zárul a referendum, jóllehet koherens jogi következményeket semmi esetre sem vonhat maga után a végeredmény. Tarlós persze minden nap és minden sarkon el fogja mondani, hogy: "Hát azért azt aztán mégsem lehet megcsinálni, hogy a kormány ne vegyen tudomást a népszavazás eredményéről!"
Hát azért azt viszont meg lehet csinálni, hogy teljesen, tökre nem tud izgatni, mit beszél a Tarlós, akit egyébként a magam részéről mint embert kedvelni tudok, de hogy milyen torz politikai megfontolások kapcsán áll be egy ilyen demokratikusnak megsimlizett, ám valójában velejéig kompromittált hecckezdeményezés első soraiba, abba csak jövő héten merek belegondolni.
Debreczeni József, a kitűnő elemző egyébként arra mutatott rá a Naptévében, hogy az idei október 23-adika azért mehetett le viszonylagos nyugiban, mert a Fidesz ezúttal nem adott eszmei háttértámogatást a megmozdulásoknak. Meglátásom szerint ezúttal téved: a Fidesz elnöke már elkövette az Elkövethető Legrosszabbat, azaz múlhatatlan muníciót szavaztatott meg az erőszakra kész békétleneknek, a lánccsörgetőknek, a hangoskodóknak.
Sajnos nincs különösebb differencia aközött, hogy az életre hívott Szargólem megindul e a néplélek ellen, avagy ott áll e még a háttérben 500 katasztrófaturista is. És ne feledjük a Rendőrséget sem, aki Morvai Rihere nagy-nagy bánatára már vérprofi mód jár el, sőt a könnygáz is jóval ütősebbnek hírlik. Nyomassák csak a békétleneknek, a magam részéről jót röhögök, amikor a demokratikus berendezkedettség ellen indulók borskoktélt tüdőznek. Az erőszak vállalhatatlan nevében aktusokat tevők nem a rendőrt, hanem mindent támadnak, vegyük észre.
Orbán Viktornak már nem kell támogatnia a hyperaktivitásra szomjazó szélsőségeket, hiszen a békétlen eszmék motorját saját kezűleg kínálta üzemanyaggal. Gyaníthatóan nemzeti jellegzetességé válik az október 23-adikai zavargósdi, hát, akiket személyes történelmi tapasztalatok és emlékek kötnek az 1956-os eseményekhez, azokra érhető, hogy mindez rendkívül sérelmesen hat. A többieknek évente várható/gyanítható médiahack-ígéret lesz az évforduló, legalábbis így áll a jelen szövete. Reméljük, hogy változni fog. Orbán egyszer már kiengedte a szellemet a palackból, jóllehet újra demokratának öltözött. Aki pedig egyszer megengedi magának a luxust, hogy a szellemeket kiengedje, az kiengedi legközelebb is, ha a szükség azt diktálja. Efelől ne legyenek kétségeink. Orbán Viktornak számos öltönye van. Számos öltönye, jóllehet maholnap már egyik sem áll jól neki.
