Gőzöm sincs, milyen radikálisnak lenni, de gondolom ilyen, mint ezen a képsoron. A radikalizmus számomra legszembetűnőbb gyengesége, hogy ha egy akár kétpólusú konfliktusban mindkét fél radikálisan jár(na) el, akkor tuti nem lenne megúszható az ügy az ellenérdekelt fél/felek beleinek definitív kiontása nélkül, opció: a hivatkozott tartozékok feletti, páros lábbal történő ugrándozás és az aktuális háttérideológia vezéreszméinek öntudatos skandálása.
Kapcsolódó tipp: "Monyóle!"
Aztán a művelet újrajátszása, tetszőleges ismétlésszámmal. Persze ez az általam gyengeségnek tartott sajátosság gyaníthatóan egyet jelent a radikalizmus lényegével s így tetszés szerint kebelre kapható vonzerejével, hiszen: a radikális egyrészt 111%-osan meg kell, hogy legyen győződve álláspontjának helyességéről, - ennek hiányában aligha nevezhetnők őt az Igazság Birtokában lévő Beavatottnak - másrészt pedig: egy 111%-os bizonyossággal vallott állásponttal szembehelyezkedni: a menthetetlen Végostobaság, maga. És ilyenkor gondolom természetszerűleg nem marad más, mint a másik aprólékká szeletelése, amúgy Gordon Freeman módra. Azaz: a pajszer a minimális belépő szint, aztán lehet úgymond: spiLázgatni az eszközpalettát.
Október 26-odikán újabb médiahack-kísérlettel rukkolt elő a békétlen érzületet magáénak valló néplélek. Az este egyértelmű, hyperaktivitásra gyúró főszereplői: a radikálisok, természetszerűleg aktívstatisztál a Magyar Rendőrség, és persze a vérre szomjúhozó média, (mert majd nem, mi?!), és a vérre (?) szomjúhozó (?) néző (?). Október 23-adikán elmaradt az este Főattrakciója, hiába is készült be ezer és ezer konszolidáltnak megelőlegezhető baráti társaság a tévé elé a katasztrófaturizmusra, pedig az imperialista csipsz és a tacco sem mondták le a meghívást. A tavaly történtek kapcsán teljesen világos, hogy idén kétféle vezérleosztás tükrében oszlott meg a néplélek:
1. aki kiment a' utcára JÓL, molotovval és bicajlánccal.
2. aki leült a tévé elé, hogy megnézze, hogyan rúgja le pörgőből a rendőr a fent hivatkozott hülyegyereket, aki kiment molotovval és bicajlánccal.
Illetve létezik még egy harmadik csoport, ez feltevésem szerint a Morvai "nyehnyehnyeh, Ön nem látja tisztán a Magyar Emberek helyzetét, nyehnyehnyeh!" Krisztina-féle, félreértett abszurd humorban dagonyázó valóságcsatorna, ahol az egyszeri magyar ember gyerekei az erkölcsi józanság oltárán szurkolnak a citeratévét tüzelő forradalmároknak, és akik szerint a nap huszonnégy órájában, és a hét minden napján esély mutatkozik arra, hogy:
LEGYEN VÉGRE VALAMI!
De nem tudom, mi. És nem tudják sem ők, sem pedig a Magyarok Istenei. A felállás abszolút egyszerű: van, sőt vanik az illegitim kormány, mely nem elég, hogy a jobboldali olvasat szerint zavartalan folytonosságot tudhat magáénak a rohattkommunistákkal, de! Még az általa meghozott intézkedések felvállalására sem formálhat védhető jogot, hiszen nem ezek a politikai és gazdasági pályavonalak voltak beígérve a 2006-os kampány során Gyurcsány Ferenctől és tettestársaitól. Kövér Pucu ezt a megjelölést csakugyan úgy osztogatja, mint pedofil gyerekmolesztáló a melbacukorkát, ami azért nem piti. A pártatlan tömegtájékoztatás érdekében elkövetett bajuszhuzigálás is időszerű lehetne, de hát MER valaki is közelíteni e ROPPANT szőrzethez? Bár, amíg ilyen jó vicceket mond, aki mögötte van: addig örvendezhetünk.
Tehát a kormány ERKÖLCSILEG nem legitim, mert nem mondta el a magyar embereknek,hogy mire készül. A Fidesz annyit feltétlenül elért, hogy beszuggerálta a szimpatizáns tömegeknek, hogy egy ilyen formanívójú, egyébként teljesen alapszerű kormányzati kampánykomponens felett ürügy mutatkozhat a felháborodásra. Ha az okosan s ügyesen, ideológiával sőt vélhetően tízóraival is felkészített Szíjjártó ki nem áll naponta sajtót tájékoztatni, szerintem senki felháborodását nem vívta volna ki a kormánykoalíció ígéretekkel szembeni magatartása: ez már új elem, amit a Fidesz kommunikáció vezetett be, az "ősüzenet" maga azonban továbbra is a Lebukott Hazug Miniszterelnök, és persze az Erkölcsi Válság.
Hja, ha neked nincs olyan, - mármint Erkölcsi Válságod - akkor keressed Stumpf István Daddyt a Nap-TV-ben, ad neked hatvan kilóval, ingyé'.
Nem tudom, létezik e a Fidesz lemezgyűjteményében másik műsor, félek, ha létezne, már elővették volna - mármint a lemezt. Ahol, és amikor a legnagyobb ellenzéki párt képviselői felszólalnak, rutinszerű módon kerül elő az unalomig ismert panelséma. Most pár mondat erejéig át is változok Szíjjártóvá."A magyar emberek nem adtak felhatalmazást ilyen intézkedések végrehajtására. Gyurcsány Ferenc MAGA ismerte be, hogy négy évig SEMMIT sem csináltak, Gyurcsány Ferenc LEBUKOTT, Gyurcsány Ferencnek LE KELL MONDANIA." A franciák két értelmetlen nagy zabálás között azóta is azt kérdezik, Le' Monde?
Káprázatos, miként válik, válhat egy politikai erőtérben elhangzó, egyébként matematikai precizitással kiszámolható politika alapreakció egy olyan eséménysorozat ideológiai hátterévé, mint a tavalyi október 23-adikán lezajlott események, sőt a mostani hídblokád, mely kapcsán nyugodt szívvel kijelenthető, hogy vajmi kevés köze van a 17 évvel ezelőtti taxisblokád eszmei örököltetéséhez. Újfent csak kétféle ember létezik e hazában: aki vette a fáradtságot, és egy kínai zacskós leves társaságában végighallgatta a Gyurcsányferi félórását, valamint, akinek csak és kizárólag a Magyar Rádió által vágott verzió meghallgatására mutakoztak sőt mutatkoznak receptorai. Megkockáztathatónak vélem, hogy sok ember kapcsán tudatos információkizárásról beszélhetünk, hiszen ahogy Kósa Lajos mondja: az őszödi beszéd bármiféle, pozitív értelmezése egy olyan mutatvány, ami messze meghaladja az ő személyes intellektuális és morális képességeit. Ez egyértelmű demagógia, ami Kósától, mint politikustól, elvi síkon érthető, mint embertől azonban, nem hiszem el neki, hogy nem ismeri és nem érti az őszödi beszéd másik, tízezer közelítési lehetőségeinek legalábbis valamelyikét.
A Fidesz csatornán persze csakis a populista értelmezés fogható, a legnagyobb ellenzéki párt így pontosan ezt a sekélyes, in-your-face szövetét célozza meg a valóságnak, szavazóit egyébként annyira sem tartva intelligensnek, mint egy lobotomizált majmot, egyébiránt hét napi szedálás után.
Orbán Putyesz azonban már inkább aranyos, mint félelmetes. A radikálisok kiröhögik, Schmidt Mária, Kósa Lajos már régen fajsúlyosabb közéleti tényezők, mint ő: marad a régi idők ölén levámolt respektet folyamatos mód felélő sámánisztikus kommunikációs forma és annak lassan/biztosan visszaszámláló órácskája, bónuszként a megzuhanással kacérkodó orbáni jajveszék, valamint az egyre átlátszóbb és hazugabb suttyóvakítás. A lefölözhető csúcseredmény: büszkén bezsebelt és hivatkozott közvéleménykutatási mutatók.
Hogyaszongya: "a rohadék SZDSZ és az áruló MDF BE SE NEM jutna, de a Fidesz KÉTSZER is rágyaláz a tetves kriptokommunistákra!" Mit lehet még ehhez hozzátenni? Ja, igen. Ezt: muhahahahah!
Szegény Orbán sosem tud AKKOR és OTT jó lenni, AMIKOR és AHOL szükséges lenne. A vak is világosan látja, hogy Orbán hatalomért folytatott szűkölésének fő motivációja, hogy még a választás előtt rátehesse sámánkezeit az eus forrásokra, hiszen ha jóra fordulnak a dolgok: ember nem lesz, aki az egyébként józan jobboldali álláspontokat képviselő MDF ellenében IS a Fideszre szavaz. És Dávid Ibolya lábai azért még csaaak-csak jobbak, mint Orbán Viktoréi.
Vagy .... nem is??
Szóval, az október 26-odikára előjegyzett radikálvarázslat hátterében egészen nyilvánvalóan a 23-adikán elmaradt rmédiahekk mielőbbi bepótlására irányuló akaratképzés vitaminhiányos démonarcának használtzokniszagú felsejtetése érhető mintegy: tetten. És ezzel nincs, sőt nem is van semmi gond, igen, oda lehet menni emberkedni a rendőrnek, oda lehet menni zavaros ideológiák oltárán bajt, és szart keverni. Hogy bedobjak egy múlhatatlan örökzöldet: itt szoktak, mi több: szoknak lenni választások, négyévente lehetőség nyílik a regnáló hatalom elkergetésére, még annak árán is, hogy hiába is hozott magával mindenki még egy Jedit: a terror (lett légyen "veres" vagy "naranccsárga") maximum négy évre szól. A feltűnési viszketegség azonban nem ismer sem idő-sem tűréshatárokat. Morvai Rihere arcot rajzol magának.
Ám Orbánt, és a "Vázír" végsekélyes médiatematizálási kísérleteit munícióként használó alig-radikálisokat a puszta médiafigyelem teszi érdemi tényezővé, a közvéleménykutatások egyébként már nem a Fidesz MELLETT, hanem a megszorításokat hozó kormánykoalíció ELLEN szólnak. A kettő között óriási különbség van, és pontosan EZ a különbség súgja nekem, hogy Orbán nem jut újra hatalomhoz.
Egyébként itt be lehetne védeni az igazi radikálisokat, akikkel ugyan a magam részéről sem eszmei, sem gondolati közösséget nem tudok vállalni, de kész vagyok tiszteletben tartani, hogy ők teljesen más csatornákon képzelik el a dolgokat. Egy "igazi liberalizmus" gondolom őket is meghallgatja, a probléma talán az lehet, hogy az igazi radikális nem hajlandó meghallgatni a saját álláspontjának értelmezési mezején KÍVÜLRŐL érkező észrevételeket. Ha valami vállalhatatlan, szerintem megmérettetés után is vállalhatatlannak találtatik.
Egyedül a rendőröket sajnálom, ők fizetik meg a Hülyeség Árát, ami egy molotovkoktélgyáros, 17 éves kapucnis balfékfiókának soha sem lehet elég drága. Ő Média Tényező akar lenni, ő oda akarja rakni a Magyar Tricolort a blokád tetejére, á lá egy tavalyi 168 Óra címlapja, - tudom, tudom, 168 Tóra, olvasom a kapcsolódó szakirodalmat ezerkétszázzal - és közben a csávónak egyébként fingja sincs arról, mi az a: demokrácia, a: liberalizmus, a: konzervativizmus, de lehet, hogy Trianon kapcsán is pislogna, egyébként hülyén. De lehet, hogy nem.
Ám, ha nem: attól még lehetne, (sőt azt gyanítom, kéne is) védhető módon jobboldalinak lenni. Gyanakvásom: addig érdemes bal, jobb, vagy liberális érzületűnek lenni, míg képesek vagyunk kommunikálni az összes, velünk szembehelyezkedő oldallal. Érdemes lehet elgondolkodni, mely oldalakról mutatkozik erre nyitottság, és mely oldalak zárják ki ennek kategorikusan mind elvi, mind praktikus lehetőségeit.
