Resim hosting: UploadEdit.com

Friss topikok

Az újságírás kinyír, de életben tart míg csinálod

DON'T!

DON'T!

Vödörből Vödörbe

2009.07.10. 10:40 GyZ

avagy Ön Marcang?

Az SZDSZ hamarosint újfent Elnököt választ, jajdeizgulokmár. A keserűen kitűnő és kitűnően keserű közéleti elemző továbbá gyanítható érfelvágós deszmetálrajongó Tamás Gáspár Miklós saccperkábe az alanti észleléseket tette a citeratelevízió fergeteges Napkelte című műsorában, ahol vasár- s ünnepnapokon a kései színészígéret Lakat T. Károly ájul fotel alá random aktoróriások feketelyuk-ásítási' láttán: 

1. Teljesen mindegy, ki lesz az SZDSZ Elnöke.

kommentem: és egyébként TGM-nél az igaz.

2. Egyébként sem illik egy haldokló haláltusáját nézni.

kommentem: és ha tsak meg szeretnék győződni?

VÁÁHÁHÁÁÁ!

Múltkor egy őrült sportoló haverom küldött valami vicceshumoros SZDSZ antiplakit. Plakátot. Gihi. Csak olyan meleg van, kiszóltafrajd. Kérdem tőle: - parasztvörzsön: tőLLe - hogy dehátmivégrevaló a halottat rúgdosni ilyen erő(s)sen és ilyen heves nekiiramodásból? Erre azt mondja az őrült sportoló haverom:

"Vicces."

A felismerés letaglózó volt: és tényleg! és tényleg! és tényleg! az.

Easy Rider, Emőke. Mert szép dolog a liberalizmus ám. Nekem nincsen vele bajom, csakugyan nincs. Naaaa olyan sok dolog nem szól mellette, DE!!! Pont itt a Lényeg, kérem: hogy ami viszont mellette szól, az azért mégiscsak jól hangzik. A liberalizmus az élni és élni hagyni metakonstHuktív stHuktúHáHa épül mintegy: Há. Notifikáljuk: amennyiben még nem váltunk álmaink megadó megfojtóivá - pestiesen: keserű, kedvetlen balfaszgecikké - úgy még mindig ez a legjobb módszer arra hogy mindenki azon belső tulajdonságegyütesekkel érvényesülhessen, ami néki: van.

Nem kell itt Mystit fikázni vagy misztifikálni, kérném. A liberalizmus ellenvetői a tőke fetisizálását és egy sziluettezett belső értékválságegyüttest írnak az ideológia számlájára. Minő felszínes dőreség! Mert felvetődik: ha sokkal több pénzed van mint amennyit el tudsz költeni, akkor kapásból alamuszi űr-ember vagy? Melegek és zsidók. Tátsd galaxisnyira roppant lángosmolesztálódat és énekeld a gyűlölet egyhangos dalát! Jól tolod! S immár sem tőkét, sem értékeket nem fetisizálsz - ehelyett a szembenállást fetisizálod. What a waste of good old suffering!

Egy anti-antiszemita kapásból mondaná is, hogy az antiszemita egy fokális fájdalma éppen az, hogy a zsidónak kitűnő a gógyija és a nap végére úgyis megvezeti a fejét vakaró gójt. Én ezt a gógyi-potencialitást nem tisztességtelen előnynek érzékelném, sokkal inkább a hiányát gondolnám deficitnek. De tudom hogy ennyivel nem lehet ezt elintézni. Mert az antiszemita valóságcsatorna kapásból hozzáteszi hogy összetartanak a zsidók mint atom, és te, mint gój, soha a nemjóillatú életben nem fogsz bekerülni abba a körbe ahol leosztják a lapokat. Namost. Én már jeleztem, hogy mostanában éppen neutrális vagyok. Trúnyútrál. Szerintem ez az egyetlen jó módszer, mert innen lehet kiröhögni az egészet. És engem az egészből csak a fun érdekel, ekkora köccser vagyok, hja. De felvetődik hogy nekem mint második világháborúban még nem is élt embernek, vajon van személyes felelőségem a holokausztért? A kérdés nem pusztán prózai - mert hallottam hírét egy rabbi vélekedésének aki szerint a holokauszt az emberiség örökös bűne. Hát akkor abban benne vagyok, baszki! Meg vagyok ítélve! Hm. Furi dolog. Én nem ítélek meg senkit. Azt ér, rabbi?

Notifikáljad: a liberalizmus végérvényesen elárulta magát. Mégpedig azzal, hogy immár nem képes viszonyulni azokhoz, akik el akarják tiporni. Aki a liberalizmusra szart borít, arra a liberalizmus visít. Ez komolytalan. Miért nem kérdezi meg a liberalizmus, hogy nem látod hogy magadra borítod a szart és nem rám, hülyegyerek?

Egy jóféle, kapcsolódó Zen mese, amit leírok:

Háború. A Hadúr nekivezeti a seregét a falunak, mindenki fejvesztve - HAH! - menekül. Egyedül a Zen Mester marad a faluban, nagy nyugiban meditál miközben fosztogatják az üres házakat. A Hadúr tudomást szerez a Mesterről, aki elmulasztotta az őrült menekülést. Beront a Mester házába.

"HÁT TE???" - förmed rá, és abilityből megsuhogtatja a Katanát háromszázhatvannal.

"Elment a józan eszed?! Nem érted hogy egy olyan ember előtt állsz aki úgy vághat le hogy közben a szeme sem rebben?!"

Mire a Masta:

"Nem érted hogy egy olyan ember előtt állsz akit úgy vághatsz le hogy közben a szeme sem rebben?"

Mi ebből a tanulság? Az, hogy engem undorít a visszatámadó liberalizmus. Un. Do. Rít. Ezt a reflexet nem tudom elfogadni, mint az orvoslás aktusára kísérletet tévő eszközt. A liberalizmusnak pedig csupán ez a roppant korlátos kurrens válasza akad. Ez ásítás, bébi, ráadásul olyan, amibe végül bele sem kezdtél. Pofánütik, visszaüt. Sima ügy. Good old political struggle. Egy ilyen hozzáállás nem nevezheti magát liberálisnak, hiszen ellenségképét ő maga festi oly IHHTÓZATOSSÁ hogy azzal aztán tárgyalni már igazán nem lehet aztán már. Jelenlegi benyomásom, hogy egy jó része az egésznek bohó űroperett csupán. Nem hiszek a a neonácikban. És ők sem bennem. A liberalizmusnak tudnia kéne válaszokat adni az úgynevezett indulatokra. Nem elégséges válasz, hogy pakoltasd magadra a kék eget, kis rasszista plattyataggomba.

Mondjuk ki, öklendjük fel, de persze lehet anyázni is nyugodtan. A liberalizmus röhögcség tárgya. Nem csak itt, e honban. Globálban. Nem csak világválság, de liberalizmusválság is van, nekem úgy tűnik. Ez nem jelenti, hogy a liberalizmus, mint modell, be kell hogy fuccsoljon. De meg kell újulnia, az tuti. Újracsak globálban. A liberalizmus tartóoszlopai ugyanis nem dőltek össze. Sokkalta rosszabbabb: kocsonyává váltak. Haha! Félelmem és vélelmem szerint a liberalizmus ma már mást kéne hogy jelentsen. Mit kéne hogy jelentsen? Há' kifejtem, dikk!

Liberálisnak lenni = toleránsnak lenni. Toleránsnak lenni pedig sokkalta-sokkalta nehezebb ám, mint liberálisnak lenni. Liberálisnak lenni ma sajnos csak annyit jelent Magyarországon, hogy téged nem zavar ha homoszekszik vonulnak fel vagy le és felháborodás helyett jót röhögsz ha egy szivacsraszívott végidióta az Univerzum ríldíl keletkezéstörténetét a Tom & Jerry főcímből vezeti le. Különben mond valamit. Gyanakvásom szerint a liberalizmus azt szeretné hogy mindenki szabadon gyakorolhassa és kamatoztathassa saját- valamint barátai és üzletfelei képességeit és/vagy tetszés szerinti értelmezési erőkeretből invoke-olt kedvteléseiket. Ide értve az egymásnak símuló, markánsan szőrös, hústónusosan izmolt férfitesteket. Hol érdekel engem ha valaki erre gerjed? Belebambultam én is a velem lévő pszichébe, nekem mindig az jött ki hogy a női lábfejre és ilyen dolgokra indul be. Durvi? Jelentkezzen az a szélsőjobbos ember akinek baja van vele ha két nő - három - egymással csinálja! Na ugye hogy ugye hogy nem, ugye?

Tolerancia.

Legnehezebb adóbevallás. Legnehezebb eva'. Érted, ordasszar szóvicc, érted.

A sajnálatos gyűlölettel szemben, ha már megfogant, szerintem nem megfelelő gyógyír, sőt, csak olaj a tűzre a gyűlöletet érző elítélése. Attól majd nem fog gyűlölni, ha jól nyakonhányod? Doh. Önbeteljesítő prófécia, érted. Az SZDSZ az utóbbi hét évben egyfelől tökéletesen hatékonytalan - ami a hatékony ellentéte - politikai magatartásról tudta tenni a tanúbizit, ráadásul ideológiaprojekciója - ezt Stumpf István figyelmébe - jó ha két darab patternt tudott felmutatni. Ezek közül az egyik a Vegytiszta Emberjogi Trallala, a másik pedig a Trallala. Tegnap sem dumált másról a három Elnökjelölt, minthogy hát éppen EBBEN a helyzetben van csak IGAZÁN szükség az SZDSZ-re. Félek, másnak kijöhet az is, hogy hát éppen EBBEN a helyzetben van IGAZÁN szükség rá hogy EZ az SZDSZ egy kicsit szüncsizzen. Tessék másra bízni, beolvadni, etécé. Egyetértek Tamás Gáspár Miklóssal, - gondolom most megkönnyebbült - egyenesen arclevakarásra invitáló ahogy nap-nap után esdeklik random SZDSZ-es arcok a bocsánatomat. Mit kéritek a bocsánatomat? Semmi közünk egymáshoz. Ez a baj itt, gyerekek.

Az SZDSZ nem tudott toleráns lenni. És itt van, hogy miért nehéz toleránsnak lenni: mert toleránsnak lenni annyit jelent, hogy tolerálnod KELL az intoleranciát. IS. Ez nem az intoleráns viselkedéssel való egyetértést jelenti. De a bármely típusjelű gyűlölet fűtötte intolerancia kapásból való elítélése számomra azt valószínűsíti, hogy az elítélő nem vette a fáradtságot hogy meghallgassa, mi a búja, bánata az embernek, aki éppen gyűlöletből intoleranciát érez. Ott tartok, hogy az indulatoktól lenne kedvem indulatosnak lenni, de szerencsére előbb röhögöm ki az indulataikat teljes komolysággal megélőket. Kiröhögöm az indulatosokat, valowban. És te, rabbi?

Szólj hozzá!

Címkék: vélemény politika szdsz tolerancia

A bejegyzés trackback címe:

https://mediaplayer.blog.hu/api/trackback/id/tr421237772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.